Mandulavirágzás

A szezon kezdete

A mandulavirágzás mindig is egy nagyon fontos esemény lehetett a Szent György-hegyen. Persze nem csak itt, hanem az egész észak-balatoni régióban egy meghatározó momentum. Ha kibomlik az első virág, tudjuk, hogy nemsokára itt a tavasz. Egy hét elteltével pedig hatalmasat robban a természet, a szürke, dermedt, élettelen februárból egyszerre borul virágba minden mandulafa a hegyen.

A mandula a legelső fa, ami virágba borul nálunk. A legbátrabb, mely dacol a márciusi hóval, fagyokkal, gyakorlatilag vele egyszerre ébrednek fel a méhek is, melyeket előtte nem igazán látni.

Ebben az évben február 23-án borult virágba az első mandulaág, 2015-ben ez március 10-re esett, 2013-ban pedig április 13-ra! Érezhető volt, hogy a tél ebben az évben hamarabb visszavonulót fújhat, a természet előrébb jár a szokásosnál. Március elején azonban visszajött a hideg, március 15-én néhány szem hó is esett, nem messze, a Bakonyban ennél jóval több is. A mandulavirágzás 2016-ban így hosszabb, mint az elmúlt néhány évben valaha, amióta itt vagyunk.

Megfigyeltem egy kettősséget a mandulafában, amit egyelőre nem tudok megfejteni. Kérge torz, csavarodó, durva és göcsörtös. Ha rendszeresen nem metszük, és általában nem szoktuk, sűrű, apró, összevissza ágai nőnek, melyek távolságtartásra késztetik az embert. Nem olyan, mint egy almafa, amire könnyedén felmászunk. Kizöldülve is viszonylag jellegtelen, levelei vékonyak és unalmasak.

Amikor viszont virágba borul, ez a kép teljesen megváltozik. Törékeny, apró virágaival néhány hétre légies és elegáns ruhába öltözik. A virágok külleme és neutrális illata is rendkívül kifinomult, melyet csak nagyobb tömegben, most, a virágzás csúcsán lehet igazán érezni.

Varázslatos élmény látni a virágzás vége felé, ahogy a szirmok hangtalanul lehullanak, kavarognak a tavaszi szélben és közben átsüti őket a napfény. Bár soha nem jártam még Japánban, de a Sakura virágzás ott nagyon hasonló élmény lehet.

Nehéz elképzelni megfelelőbb pillanatot arra, hogy igazán megfigyeljük ezeket a természetben rejlő apró harmóniaelemeket. Érdekes belegondolni, hogy mi az ezekben, ami lenyűgöz bennünket, miért és hogyan ismerjük fel ezeket a harmóniákat? Honnan származhat ez a tudásunk?

/ István /