Végre elindult oldalunk! Új helyet kapott az a blog is, melyet 2013 májusában kezdtem írni "Út a szőlőbe" címmel. Visszaolvasva régi bejegyzéseimet gyakran elmosolyodok. Elképzeléseim arról, hogy hogyan kell szőlőt művelni és bort készíteni azóta nagyon sokat finomodtak, sok gyakorlati tapasztalattal egészültek ki. Azt is tudom, hogy a mostani állapot sem végleges, de ez így is van rendjén, így lesz mindörökké! Nehéz összefoglalni néhány mondatban, hogy mi is történt körülöttünk az utolsó bejegyzés óta eltelt majdnem egy évben, de most megpróbálom, következzen egy rövid összefoglaló 2014-ről!

2014 januárjára kierjedt minden borunk, néhány már a palackozásra is készen állt. Ekkor szembesültünk először azzal, hogy hány lépést is kell még megtennünk ahhoz, hogy egy borunk forgalomba kerülhessen. Sajnos, mivel végleges pincénk építése sokat csúszik, jónéhány tételt messzebbre kellett vinnünk palackozásra, ez néha komoly logisztikával is járt. Sajnáltam a borokat, tartályokban oda, palackban vissza, minden egyes mozgatást kínként éltünk meg.

Ráadásul a palackozásnál sok feltételhez alkalmazkodnunk kellett, melyeket egyébként érthető módon a palackozó üzem a biztonság miatt szabott meg. A borokat általában jobban meg kellett szűrnünk, mint amennyire szerettem volna ahhoz, hogy az biztosan rendben legyen. Szerencsére a boraink olyannyira vitálisak voltak, hogy ezeken a megpróbáltatásokon keresztül is észlelhető az az egyéniség, ami a kezdetektől fogva jellemezte őket. Mindenesetre nagyon várom azt a pillanatot, amikor már a saját pincénkben tudjuk ezeket a lépéseket megtenni, majd pedig évről-évre elkezdünk kísérletezni azzal, hogy hogyan lehet minél jobban elkerülni a szűrést, és hogy még kevesebb ként adhassunk a borainkhoz.

Közben még az év elején elindult első, 2012-es évjáratú olaszrizlingünk hódító útjára, melyet februárban az első rozénk követett. Megismertük a szakma kereskedelmi oldalát, olyan kereskedőket kerestünk, melyeken keresztül szorosabb, közvetlenebb kapcsolat alakulhat ki a birtok és a borkedvelő között. Szerencsénkre néhány ilyen budapesti üzletbe gyorsan bekerülhettünk, ahol már azonnal értő közönséggel találkoztak palackjaink. Sokat segített a nagyközönséggel való megismerkedésben a Badacsony New Yorkban kóstoló, melyen bemutatkozhatott az Esthajnal 2013 gyöngyöző rozé borunk, valamint néhány további hordóminta a 13-as évjáratból.

A birtokra visszatérve, a legkorábban ébredő fajtánk, a Pinot Noir - a szokatlanul enyhe télnek köszönhetően - már április 3-án elindult, amíg előtte egy évvel, 2013-ban csak két és fél héttel később. Ekkor még arra gondoltam, a 14-es évjárat talán sajnos megint az augusztusi szüretek éve lesz, még nem sejtettem, hogy mi következik. Extrém esős éven vagyunk túl, a helyi öregek sem emlékeznek ilyen évre, a szakma által sokat emlegetett 2010 állítólag aszályos is volt ehhez képest... Áprilisban már fülledt, nyárszerű meleg, május első felében erős visszaesés, egyik nap 10 fok, másnap pedig 28! Berobban a lisztharmat, ekkor permetezünk először. Bár a növényvédelmi előrejelzések szerint elhanyagolható a nyomása, a hűvös napoknak köszönhetően megjelenik a peronoszpóra is.

Május elején túlestünk első telepítésünkön, chenin blanc-t és rózsakövet ültettünk vendégházainkat ölelő területünkön, a "Másfélben". A telepítés utáni első héten nem esett eső, megijedtünk a szárazságtól, így elkezdtük a traktorral körbejárni és locsolni a növényeket. Ezen, a teljes év után visszatekintve, jókat derülünk, ami ugyanis ez után következett, arra nem igazán számított senki... Egy hét múlva a tavaszi eső gazdagon áztatta a talajt, az oltványok számára minden feltétel ideális volt az erős növekedéshez. Mindkét fajta ugrásszerűen megindult, igyekeznünk kellett hát a támrendszer gyors felállításán.

Június elején még mindig előrébb járt a természet, nagyjából másfél héttel. Virágba borultak a pinot testvérek, a pinot noir és a pinot blanc, őket követve egy-két hét múlva a rajnai rizling is, legkésőbb pedig a piros és kék bakator. Az időjárás kedvezett a virágzásnak. Június végén viszont megérkezett az első hatalmas mennyiségű eső, egészen pontosan 44 mm, amely csupán néhány óra leforgása alatt esett le.

Új telepítésünkben a megművelt, szabadon hagyott föld ilyen intenzitással képtelen volt elinni a rövid idő alatt lezúduló vízet. A felszínen összegyűlve lefelé induló erek alakultak ki, melyek - köszönhetően az átlagos 12%-os lejtőnek - felgyorsulva, összecsatlakozva egyre mélyebb és mélyebb járatokat ástak laza talajban. A telepítés alsó felében már vastagabb, gyorsfolyású patakok alakultak ki, melyek egy este alatt vastag, hordalékos iszappal lepték el az Öreg présházunk teljes hátsó teraszát, a Mandulás teraszának egy részét, jelentős károkat okozva elöntötte konyhakertünk nagyobb felét is, tönkretette a hozzánk vezető dűlőutakat, jelentősen megnehezítve birtokunk megközelítését.

Szerencsétlenségünkre a hömpölygő iszap utat talált házunk szellőzőcsöveihez is, melyeket a föld alatt összeroppantott, így bejutott többek közt konyhánk páraelszívójába is. Az elszívón szűrőin átrostálódva pedig 5 cm vastagságban öntötte el teljes konyhánkat, mindezt az éjszaka leple alatt. Emlékszem, másnap reggel az első kávéért indulva az egyik szobában percekig néztem az egyik villanykapcsolót a falon. Nem értettem, hogy miért folyt ki belőle sár végig a falon. Amikor viszont a konyhába nyitottam, hirtelen megfordult a fejemben, hogy gyorsan visszazárom az ajtót. Hátha még álmodok! Sajnos nem... A romokat 2 napig takarítottuk, az elszívót és a konyha egy nagy részét természetesen cserélni kellett, persze amit lehetett megmentettünk, fertőtlenítettünk...

Azt gondoltam, ilyen intenzív eső ritkán előfordulhat, most épp nem volt szerencsénk. Arra viszont nem gondoltam, hogy ez tulajdonképpen hetente-kéthetente meg fog ismétlődni. Ha a konyhában már csak kisebb gondok is voltak, az utakat folyamatosan elöntötte a sár, hatalmas gödröket és árkokat hagyva maga után. Ezeket nagy erőfeszítések árán néhány nap erejéig még járhatóvá is tudtuk tenni, azonban a következő heves zivatar újra fenekestül feldordította az egész birtokot! Nagyon sokat tanultunk ebben az évben a víz erejéről...

Július elején a sok eső miatti folyamatos erős növekedés következtében sok helyen gyorsan zárt, tömött lomb alakult ki, enyhe lisztharmat jelenik meg a rajnaiban. Zöldmunkában az elején még időben voltunk, júliusban viszont már csúszunk. Ekkor már másodjára kellett levelezni a rajnait. Folyamatossá válik a fülledt, párás idő. A szél, amely 2012-ben folyamatosan jelen volt, most egyáltalán nem sietett a  segítségünkre.

A július végét jellemző kicsit szárazabb időjárás után augusztus újra esőssé és hűvössé válik. Az érés egyre jobban lassul és csúszik. A rajnaiban harmadjára is nekiállunk levelezni, sajnos néhol a csapat egy kicsit beleunt a munkába, és a koncentráció lankadt. Túl sok levél került a földre, csonkázásnál túl rövidek maradtak a hajtások. Ez mégjobban veszélyeztette az érés biztonságát. Máshol, ahol kordonos művelésünk volt, normális támrendszerrel, nem volt ilyen gond. A munkások ezekben a szőlőkben sokkal jobban értették, hogy mit és mennyit kell zöldmunkázni.

Augusztus végére úgy tűnt, hogy habár sokkal kevesebbet permeteztünk mint mások, nagy baj nincs, a szőlőben 5-8% problémát észleltünk csak. Első szüretünk szeptember 4-5-re esett, ekkor még nagyon szép pinot-t szüreteltünk. Ezután jött 4 nap eső, újra rengeteg mennyiség, ezt viszont már nem bírták fajtáink. Sorban, egymás után adták fel az egész éves küzdelmet szinte a cél előtt. Erős peronoszpóra, néhol rothadás és illósodás. Most december elején, amikor ezeket a sorokat írom, már 820 mm csapadéknál járunk, az átlagos csapadékmennyiség itt, a Badacsonyi Borvidéken évi 600 mm.

Ami szüreti eredményeinket illeti, kicsivel több mint egyharmada a 2013-as évünknek. Ha volt is egy-két hiba, amit a növényvédelemben elkövettünk, amit lehetett megtettünk. Mi organikusan művelünk, kaptam is néha ezért hideget-meleget, de ebben az évben egyértelműen bebizonyosodott, a konvencionális, vegyszeres permetezés sem képes jobban megvédeni a szőlőt. Országszerte komoly és elismert szőlészek és borászok tapasztalatai is ezt igazolják. Ezen túl ezek után sem vagyok híve a minél több permetezésnek sem. Mit érünk egy olyan gyümölccsel, melyet erőszakkal, sok növényvédőszert kijuttatva lehet csak egyben tartani. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy ennek borát még kevesebb lelkesedéssel kóstolnánk!

A nehéz, hosszadalmas szüretek után sem ért véget az év, a következő tavaszon 3 hektárt telepítünk, melyhez a Hétésfél egy részéből a régi, rossz állapotban lévő rajnai ültetvény egy részét kellett kivágnunk, rendbetennünk, kiforgatnunk. A hegyen belül kiemelt adottságú területen korábban, a téeszesítés előtt több kisebb présház is volt. Az erőszakos kényszerítés után a présházakat lerombolták, de romokból származó köveket csak nagyjából takarították ki a területből. Előkerült a történelem, de nem csak a közelmúlt, hanem a 3-4 millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenységből származó, különböző formában megszilárdult bazaltsziklák is, melyeket nem ritkán 4 ember sem tudott megmozgatni...

Kemény év volt ez a szőlőben, de mindenért kárpótolt minket minden egyes alkalommal az az öröm, melyet vendégeink arcán láthattunk egy-egy nálunk eltöltött hétvége során. Nagyon sok dícséret érte vendégházainkat, a jól sikerült kóstolók után borainkat és a borvacsoráink után a fondorlatos ételsort is. Persze a Szent György-hegy és körülöttünk a természet közben csendben tette a dolgát. Azt hiszem egy ilyen helyen elég annyi, hogy az ember tiszta szívvel fogadja vendégeit, átadja a házikó kulcsát, és a többi, egyszerűen megtörténik magától. Tavasztól késő őszig rengeteg helyről érkeztek hozzánk vendégek, akikkel gyakran spontán, éjszakába nyúló kóstolók és beszélgetések alakultak ki. Sok élménnyel gazdagodtunk, melyek egyértelműen megerősítettek bennünket abban, hogy jó úton járunk.

Most, év végén egy kicsit minden elcsendesedik körülöttünk, kicsit olyan a birtok, mint amikor még először idekerültünk. Mi is megpihenünk most, a csapat nagy része szabadságra megy, de hamarosan jönnek majd újabb történetek! Addig is érdemes böngészni boraink mellé írt sztorikat, leírásokat vagy a "Birtokunkról" oldalt, ahol még több részlet megismerhető ébredező dűlőinkről!

Bencze István