2017
Az elmúlt év talán az eddigi legmozgalmasabb év a birtok történetében. Mi sem bizonyítja ezt jobban: sajnos egy másodpercünk sem volt idő az írásra tavaly április óta...
A szürke tél csendességében a pincében lassan kezd kibontakozni az új évjárat. Néhány tételünk még mindig erjed, a vízzel teli kotyogók az árapálynak megfelelő ritmusban szörcsögnek egyet-egyet. A többi pedig már egészen felismerhető arcot öltött, szépen tisztulnak, így hamarosan közeledik a palackba kerülés időpontja.
2017, habár 2016-hoz képest nyilvánvalóan sokkal jobb évjárat, újra a szélsőségekről szól. Télen hidegrekordokat, nyáron melegrekordokat döntünk. Januárban és februárban hosszú ideig dermesztő hideg tizedeli a hosszú évek óta vígan telelő károkozókat. Nem ritkán védettebb helyeken is -15C-ot mérünk, ami szubmediterrán klímájú déli lejtőinkre eddig nem igazán volt jellemző.
Március túl gyors felmelegedéssel érkezik, hirtelen 20C-os májusi időjárásba toppanunk, a gyönyörű napos, meleg időjárás a szőlőt is gyors fejlődésre készteti. Április közepén viszont utolsó erejével visszatámad a tél, a helyenként 10 cm hosszú hajtásokat 3 napig tépázza a szél és az erős hózápor. Mondanom sem kell, hogy az előző évi katasztrófa után ezalatt a három nap alatt az összes körmünket lerágjuk... A hőmérséklet 0C és 2C között ingadozik, 200 m tengerszint feletti magasságnál a friss leveleken már meg is marad, így a hajtásokat megcsípi a fagy. Számos európai borvidék újra jelentős fagykárt szenved, a katasztrófa egészen Burgenlandig hatol, de szerencsére mi végül megússzuk.
Az év ezután csodálatosan alakul, a természet, köszönhetően a kemény télnek, éterien tiszta marad. Persze a május vége-június eleje a szokásos módon hozza a gombák támadását, amit az előző évek tapasztalatainak köszönhetően nagyon pontos időzítésekkel sikerül a végre először megfelelő időben visszaverni. Hajnalban rengeteg csalánt szedünk, a lányok pedig folyamatosan főzik a teát, melyet minden permetezéshez hozzákeverünk, így sikerül a szükséges réz használatát tovább csökkenteni. Az új zöldmunkás csapatunk nagyon precízen, gyorsan végzi munkáját, így idén először, mindenhol időben, terv szerint végzünk a megfelelően szellős lomb kialakításával.
A nyár nagyon száraz és extrém meleg. A nagy zivatarok szerencsére éppen elkerülnek bennünket, némi jég azért időnként érkezik, és a bakator ültetvényünket egy kicsit jobban el is veri. Szerencsére ez nem okoz nagy gondot, annál inkább a szárazság. A májusi kéknyelű telepítésünket öntözni kell. A tavaly kialakított levendulás teraszaink elképesztő virágsokaságba borulnak, rengeteg lepkét, méhet vonzanak, egyéb rovarokat vonzanak. Azt hiszem, újra tettünk egy lépést előre a biodiverzitás fokozása érdekében.
Korán nekikezdünk az első Hárslevelűnk szüretéhez is, az első felvonást szeptember legelején, majd a következőt egy hét múlva meg kell tennünk. Szeptember közepén már a Furmint nagy részét is leszedjük, talán már túl későn is. Ez az első évjárata ezeknek az ültetvényeknek, ez erősen rányomja bélyegét az alapanyagra. A nagy szárazság ellenére azért gyorsan gyűjti a cukrot a Furmintunk és meglepően magas mustfokot kapunk.
Az öreg rajnai rizling ültetvényben is szokatlanul korán, szeptember 9-án már szüretelünk. Az érettség már ekkor is tökéletes, de csak a legszebb, aranyszínű fürtöket válogatjuk. Szeptember közepén az új rajnai ültetvényünkből is szedünk, a szőlő minősége minden korábbi képzeletemet felülmúlja.
Szeptember harmadik hetében ötnapos eső, közel 110mm kavarja meg kártyáinkat. Új ültetvényeinkben, ahol a sorközöket még műveljük, a fiatal tőkék nem tudnak mit kezdeni a talajban felhalmozódó csapadékkal, a bogyók héja megreped. A kint hagyott furmint és hárslevelű sajnos teljesen elveszett, a rajnait még nagyrészt meg tudjuk menteni. Az öreg rajnai ültetvény szépen tartja magát, a héj itt nem reped meg, a botritisz által megtámadott bogyók szépen száradni kezdenek. A Venus alapanyagát így most először utoljára szüreteljük október másodikán és harmadikán.
A feldolgozást tekintve van még bőven előttünk akadály és kompromisszum, de sikerül több fontos új lépést is tenni: bevetjük új vertikális hidraulikus présünket, sikerül a cefreszivattyút teljesen mellőznünk, a mustokat és újborokat fele részt már gravitációsan tudjuk fejteni, új extrakciós technikákat és hordót próbálunk ki. Kísérletező kedvünk továbbra sem hagy alább: bizonyos tételek esetében az újborokat hosszan vastagseprőn hagyjuk kén hozzáadása nélkül, megszületik első petillant naturel kísérletünk, jónéhány tételünk még kén nélkül érlelődik pincénkben...
Nemrég látogattuk meg a szlovén isztrián Uroš Klabjan-t, akinek gondolatai, melyek szinte szó szerint megegyeztek az enyéimmel, mélyen megmaradtak azóta is bennem. Minden évben kísérletezünk, gondolatok, inspirációk jönnek, nem tudjuk, hogy honnan. Ez az, ami életben tartja a lángot bennünk, a folyamatos útkeresés, az izgalom, az új ötletek és kísérletek kipróbálása a termőhely, a természet még tisztább, még kifejezőbb megmutatása érdekében. Ha egyszer mégis úgy érezzük, hogy megérkeztünk, mindent ugyanúgy készítek, mint az előző évben, akkor valószínűleg elindultunk a hanyatlás felé...
